Mikor elviselhetetlen már az élet,
mindig megsegít a pszichológusom.
Ha már senki nem figyel rám, ő meghallgat,
és analizálja az elmebajom.
És azt mondja: bolond az élet,
aki nem hiszi, bolond az is.
Egy bolond korban sok bolond van,
s aki nem az, nem normális.
Gyakran feszült
vagyok,
a bajok
nagyok.
Főnököm
szórakozik,
s ugyanez
vár otthon is.
Erre van
kitalálva
a zene-
terápia:
fejhallgató
a fejemen,
s nyugalom
a lelkemben.
Nem kell már több szó,
a zene gyógyító,
a zene bódító.
Így jó!