Ha sztár leszek, majd hülyén nézek ki,
s a hülyeségemet szakértő tervezi,
mert a sztárok különleges emberek,
és nem tehetem meg, hogy normális legyek.
És jön majd a riporterek serege,
megkérdezik: "Mi a kedvenc étele?"
"Mákos tészta" - mondom, és elhiszik,
és másnap mindenki mákos tésztát eszik.
Mert a sztár teremti meg a divatot,
és azt majd te is követni akarod.
És eljön a nap, mikor azzal nyúz a gyerek,
hogy az én koncertemre szerezz jegyet.
Mert a sztár mindenkit megígéz,
karomba dől a nő, zsebembe a pénz.
És ha már mindenem megvan,
egy szép napon főbe lövöm magam.
Mert kiderül, hogy a sztár is csak ember,
és nem bírja sokáig idegekkel.
Aki mindig csak szárnyal, egyszer belefárad.
A sztárságot átengedem másnak.
S csak csöndben, magamnak dalolok,
esetleg neked, ha akarod,
s ha nem is látják, mákos tésztát eszem,
mert tényleg az a kedvenc ételem.