A múzsámnak egyszer azt fejtegettem:
a csípője, fara nekem a minden,
ha enyém lesz, több verset nem írok -
s a drága nő a szavamon fogott.
A drága nő a szavamon fogott!
Most izzanak a nappalok és éjek.
Hogy hol vagyok, azt kimondani félek.
De jó helyen vagyok, higgyétek el,
s a versírás kevésbé érdekel,
a versírás kevésbé érdekel.
Bolond poéták, azt üzenem nektek:
időpocsékolás, amit műveltek.
Minek megírni a sok örömet, bút?
A mennyországba van egy rövidebb út,
a mennyországba van egy rövidebb út.