A por, mely a levegőben száll,
melyet beszív a orr, s kiköp a száj,
s amely bepiszkítja szemüveged,
az ugyanaz a por, mely eltemet.
Eltemet városokat,
földbe süllyednek a falak.
Minél régebbi, annál mélyebbre,
új réteg kerül régi rétegre.
Küzdhetsz ellene, de hasztalan,
a por mindig nyerésben van.
Amit ma leporolnak,
újra poros lesz holnap.
Porral lesz teli a szemed, tüdőd.
A por, jaj, a por, mindenkit legyőz.
Pereg a nagy homokóra,
tegnappá válik a ma.
Pereg a nagy homokóra,
tegnappá válik a ma.
S aztán eljön a régész,
aki a terepen szétnéz,
mindent kiás, közszemlére tesz.
"Lám, ilyenek voltak, így éltek..."
De egy nap a régész is belesimul
a porba, amelyből vétetett,
s amely csak hull, hull, hull,
egyre hull,
amely csak hull, hull, hull,
egyre hull.