Mi tagadás




Mi tagadás, elmúlt már az az idő,
amikor még előttem állt a jövő.
Manapság álmok nélkül alszom el,
a hírnév, dicsőség nem érdekel.

A vagyonom hátamon elhordhatom,
havonta más-más lakásban lakom.
Barátnőm, ha megun, utcára tesz.
Magányom már majdnem tökéletes.

Nem kell a világon semmi.
Jólesik megpihenni.
Eleinte még az ember
annyi mindent remél.

Aztán rájön, hogy mindez
idővel semmivé lesz,
és ami fontosnak látszott,
hajítófát sem ér.

Mi tagadás, kéne egy barát nagyon,
aki néha megkérdezné, mi bajom,
és csak azt mondaná rá: öregem,
velem is előfordult már ilyen.

Papírjaim a szél, nézd, hogy fújja szét!
Nincsen rám már semmi bizonyíték.
Ki tudja, éltem-e valóban,
vagy csupán elképzeltem magam.

Az ember végül megérti,
megtanul szemet húnyni,
hogy ha majd behúnyja végleg,
ne érje meglepetés.

Lóbáld nyugodtan a lábad!
Mindenki elfárad.
Meglátod, meg se kottyan
a semmivé levés.


Ugrás a dalaim oldalára