Elvesztettelek, de megtaláltalak,
rosszkedvű voltam, s már nem vagyok.
A dermedt, fekete éjszakában
kigyulladtak a csillagok.
A Nap még nincs fenn, de közel a hajnal,
kedvem rózsaszínre változott.
Álmaimban már rád és rám
ugyanaz a Nap ragyog.
Az öröm igencsak szokatlan nálam,
s most nem tudom, mit tegyek.
Így hát a kezdeményezést
ezennel átadom neked.
Köszöntsük együtt a reggelt!
S míg nyújtűzkodsz az ágyadon,
én megfőzöm a kávét, s a reggelivel együtt
tálcán behozom.
Most repes a szívem, repes a szívem,
a világ forog velem.
Csak arra kérlek: hogyha eldobsz,
búsulásomon ne csodálkozz,
s ne nevess a könnyeimen.