Elmúlt a nyár, Katica,
gyere velem, gyere haza,
ne várj tovább, ne várj tovább,
ne várj tovább gazdag palira!
Elmúlik majd az ősz, a tél,
jönnek, akiket szerettél,
és velük újra vígan élsz,
és csak dől, dől a pénz.
Várnak a szép gyerekeid.
Hol a mama? - azt kérdezik.
Hol van a mama, mikor jön haza?
Mit mondjak hát, mit mondjak nekik?
És végül itt vagyok én,
a szerető, hűséges férj,
melegszívű, bár együgyű,
de csak a tiéd, csak a tiéd.
Ó, mért van ez?
Mért mást szeret,
mért bánik így velem
nejem?
De én szeretem,
és ez elég nekem.
Én csak hadd legyek
balek!