Kapor Bálint balladája



Özvegy Kaporné keveri a bájitalt,
miközben még nem is özvegy.
Sőt, Kapornénak se hívják még,
de hát nem ez a lényeg.

Özvegy Kaporné fogja most a bájitalt,
beletölti egy üvegbe,
siet a kocsmába este,
hogy Kapor Bálintot lesse.

Kapor Bálint, ne menj te most arra!
Ott rád csak balszerencse vár!

De Kapor Bálint nem hallgat a dalra:
"Kocsmába járni muszáj."

Özvegy Kaporné ott ül már a kocsmában,
előtte terített asztal,
Az asztalon pohárka,
benne a bájital.

Kapor Bálint megérkezik büszkén,
előbb a nőre néz,
aztán meg a pohárra,
s már utána nyúl a kéz.

Kapor Bálint, vigyázz, ne légy balga!
Most az egyszer inkább ne igyál!

De Kapor Bálint nem hallgat a dalra:
"Kocsmában inni muszáj."

Kapor Bálint fülig szerelmes,
azt se tudja, szegény, mit csinál,
egy nap ünneplő ruhában
az anyakönyvvezető elé áll.

Özvegy Kaporné a szemeit kisírja,
de másnak panaszolni nem meri:
Kapor Bálint nem vált be egészen,
részeges és gyakran elveri.

Kapor Bálint, hagyd ezt gyorsan abba!
A kontaktust elrontani kár.

De Kapor Bálint nem hallgat a dalra:
"Az asszonyt verni muszáj."

Özvegy Kaporné keveri a bájitalt,
bajítal kell megint,
Keveri és keveri és kavarja,
de új recept szerint.

Özvegy Kaporné a férjét eltemette,
így lett végül is özvegy,
s már özvegy Kapornénak hívják,
De hát nem ez a lényeg.

Kapor Bálint lelke olyan tiszta,
hogy biztosan a mennyországba száll.
Özvegye a szemeit kisírja.
Ilyen férjet ugyan hol talál?
ilyen férjet sehol nem talál...


Ugrás a dalaim oldalára