Egyszer, egy nyári kiránduláson,
jaj-jaj-jajjajaj,
olyat tettem, hogy ma is bánom,
jaj-jaj-jajjajaj.
Ha akkor meg nem vallom szerelmem,
boldogan élnénk mind a ketten,
de jaj-jaj, hiába minden!
Később, egy őszi délutánon,
jaj-jaj-jajjajaj,
ránk szállott egy gyönyörű álom,
jaj-jaj-jajjajaj.
Hogyha valóban álom lett volna,
rá sem gondolnánk azóta,
de jaj-jaj, minden hiába.
Aztán beköszöntött a hideg tél,
jaj-jaj-jajjajaj,
te is olyan hűvös lettél,
jaj-jaj-jajjajaj.
Azt mondtad: vége, felejtsem el,
férjedhez újra hű leszel,
de jaj-jaj, mi lesz a szívvel?
Én megértelek, én megértelek,
a családi béke mindenek felett,
férjedet pedig irigylem érte,
hogy van egy ilyen hű felesége,
egy ilyen hű felesége.