Feltámad a szél



Feltámad a szél.
Minden reggel az ember egy jobb napot remél.
De elmúlik a remény, mikor szemem kinyitom,
s kinézek az ablakon.

Lekopasztotta a szél a fákat,
varjak ugrálnak az avaron.
Bár érezném illatát a nyárnak,
ha hajad megsimogatom!

Bizony, milyen jó kedvünk volt nemrég,
cirógatta bőrünket a nap.
De idővel elhalványul az emlék,
s csak a szél marad.

Feltámad a szél,
kavarog a levegőben a száraz levél.
Kabátomat begombolom, sálat veszek fel,
igy indulok el.

Elindulok megkeresni téged,
felkeresek sok kedves helyet.
Elveszíti jó ízét az élet,
ha nem vagyok veled.

A port a szél arcomba csapja.
Lám, még a szél is arcul csapott!
De a keresést nem hagyom abba,
míg veled nem vagyok.

Fúj, fúj a szél,
közeleg a tél.
Hiába a téli holmi.
Veled kéne összebújni!
Jólesne összebújni...


Vissza a virtuális CD-re