Feltámad a szél
Feltámad a szél.
Minden reggel az ember egy jobb napot remél.
De elmúlik a remény, mikor szemem kinyitom,
s kinézek az ablakon.
Lekopasztotta a szél a fákat,
varjak ugrálnak az avaron.
Bár érezném illatát a nyárnak,
ha hajad megsimogatom!
Bizony, milyen jó kedvünk volt nemrég,
cirógatta bőrünket a nap.
De idővel elhalványul az emlék,
s csak a szél marad.
Feltámad a szél,
kavarog a levegőben a száraz levél.
Kabátomat begombolom, sálat veszek fel,
igy indulok el.
Elindulok megkeresni téged,
felkeresek sok kedves helyet.
Elveszíti jó ízét az élet,
ha nem vagyok veled.
A port a szél arcomba csapja.
Lám, még a szél is arcul csapott!
De a keresést nem hagyom abba,
míg veled nem vagyok.
Fúj, fúj a szél,
közeleg a tél.
Hiába a téli holmi.
Veled kéne összebújni!
Jólesne összebújni...
Vissza a virtuális CD-re