Én már a haláltól nem félek



Én már a haláltól nem félek,
a szívem élménnyel betelt.
Már mindent láttam a világból,
ami érdekelt.
Rosszat és jót eleget éltem át,
számomra már nincs túl sok újdonság.

Láttam a lányokat kinyílni,
s láttam, hogy hogy hervadnak el.
Ki gőgös volt, később beérte
akárkivel.
Az idő múlik, mind öregebb leszel,
de hát az életnek folytatódni kell.

Akik egykor még ölre mentek,
nyugdíjasok már, szelídek.
Lesik a postást, mikor hozza
a pénzüket.
A halál mindenkit közös sírba rak,
összekerül gyilkos és áldozat.

A bolondok házában végzi
sok híres tudós, kutató.
Későn jönnek rá: a találmány
mire való.
És bár a szándék kétségkívül nemes,
előbb-utóbb mindenből fegyver lesz.

Ahogy a gyárak szaporodnak,
úgy ritkulnak egyre a fák,
nem lesznek madarak, s a kertben
nem lesz virág,
Számítógép, szent mágneses szalag,
mondd el nekünk, jövőnkből mi marad.

Ó, mennyi nagy terv dőlt dugába,
megannyi szép elképzelés!
Az ember mindig újrakezdi
történetét,
S bár minden kísérlet csúnya véget ér,
nem csügged el, happyendet remél.



Ugrás a dalaim oldalára