Az első házasság olyan, mint az első szerelem:
akárhány jön utána, nem felejted el sohasem.
Akkor még az esküvésnek igen komoly tartalma van,
kitartunk majd egymás mellett jóban és rosszban.
Ami addig titok volt, azt nem kell titkolni már.
A közös ágy a házaspárnak törvényesen kijár.
És mindegy, hogy a lakás saját lakás, vagy albérlet,
férj, feleség otthon van, már jöhetnek a vendégek.
Nyaralni is együtt megyünk, négy szem többet lát.
Eltérő az ízlésünk, de kerülünk minden vitát.
Franciaágyban ölelkezhetünk a szállodában is,
és a személyzet úgy szólít, hogy "miszter" és "miszisz".
De jönnek az unalmas hétköznapok,
ő csal téged, vagy te csalod.
S átértelmeződik lassan
a "holtomiglan, holtodiglan".
És az első válásod is emlékezetes marad.
Úgy érzed, hogy örökre felszabadítottad magad.
De általában nem telik el olyan hosszú idő,
s már úgy érzed, hogy nagyon kéne valamilyen másik nő.
Hisztis után higgadt társ kell, csapodár után szűz,
Unalmas után legyen a másik eleven, mint a tűz.
A megrendült önbizalomnak nem tesz jót a próbálgatás,
randevúzol, de hiába, ha a vége mindig csalódás.
És egyszer majd jön valaki, aki veled elhiteti,
hogy ötmilliárd ember közül épp te kellesz neki.
S addig-addig barátkoztok, amíg te is megszereted,
és a végén újra csak igába hajtod a fejed.
De akárhányszor házasodsz is,
boldogabb már nem leszel,
és nem vigasztal, hogy talán
mindegyiket te rontottad el.
Ami sosem sikerült, azt kár erőltetni tovább.
A végén úgyis magad maradsz, mindegy, hogy ki a társ.
S akkor újra eszedbe jut az első házasság.
Könnyen lehet, hogy épp az volt a legjobb házasság.
Az első házasság.
Az első házasság.