A busz



Megint jön a bussz,
ami hozzád vissz,
ahol te vagy a végállomás.
Ezzel utaztam
én oda-vissz,
mikor azt hittem,
te vagy a társ.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán,
és már nem tudom,
mikor volt utoljára, s egyáltalán,
utazom–e még a buszodon.

És megint jön a bussz,
ami hozzád vissz
és letesz a házad előtt.
De aki csalódott, már nem hissz.
Becsapnál, mint azelőtt.
Szenvedni újra butaság lenne
régi szerelem miatt.
Szálljon fel, akinek van kedve,
én megvárom a másikat,
inkább megvárom a másikat,
úgy ám, megvárom a másikat.


Ugrás a dalaim oldalára